 |
 |
Vendéglátás
„Nem vasárnap, ha nincs pörkölt“- csongrádi mondás
Hagyományos magyar lakodalmas konyha
Felnőtt fejjel, a sokadik lakodalom végigtáncolása után találkoztam először pörkölt, azaz grillázstortával. A hihetetlen magasságú, íves, csigás cukorcsodát ajándékba hozta a násznép egyik tagja. Mint később kiderült, édesanyja csinálta, mert náluk – a dél-alföldi régióban – a mai napig szokás lakodalmakra ajándékba vinni, vagy rendelni. Nálunk, a Kisalföldön erről nem is hallottunk. Hiába, ahány ház, annyi szokás – s kivált igaz ez a lakodalmas szokásokra és ételekre. Még kis hazánkon belül is meglepő változatosságú ételsorokkal találkozhatunk. A teljesség igénye nélkül tegyünk egy kis képzeletbeli gasztro-túrát a hagyományos vidéki lakodalmas asztalok körül!
Az Alföldhöz visszatérve, komoly tradíciója volt/van a csigacsinálásnak – mely itt nem a franciás fokhagymás változatra utal – hanem az asszonyok csigatészta készítésére, mely fontos előkészítése a lakodalomnak, és a húsleves kötelező betétje. Mivel a pásztorkultúránk bölcsőjénél járunk, pörkölt és paprikás nélkül elképzelhetetlen a lakodalom. (Nem vasárnap, ha nincs pörkölt – csongrádi mondás) S végül jöhetett az édes ízű, rizst tartalmazó tejbekása kínálása és a pörkölt-torta bemutatása. Külön érdekesség, hogy az ünnepi ételek kapcsolódtak a helyi szokás- és hiedelemrendszerhez, így a kása a lezárás és újrakezdés étele volt (ezért ették szilveszterkor is), s az új szakaszra bőségvarázsló szerepet töltött be (sok kásaszem: szaporodás, sok pénz). Palócföldön is nagy tisztessége volt a kásaféléknek, de itt a lakodalmas asztalnál nem annyira az édes változatát, de főétel gyanánt is készítették. Egyik ilyen híres fogás a Hevesi lakodalmas ludaskása kölesből, melyhez a libazsíron pirított aprólékot a zöldségekkel és kölessel készítik el. Szegeden és környékén már a hal is része a menünek, így szerepelhet tejfölös harcsapaprikás molnárcsuszával, melynek tésztáját eredetileg halikrával készítették. Tovább kalandozva kis hazánkban, utazzunk a Dunántúl felé, s lássunk például egy klasszikus somogyi menüt, mely Sáfrányos tyúkhúslevessel kezdődik. Rögtön utána a levesbe főtt aprólékokat második fogásként tormával, torma- vagy paradicsommártással kínálják. Főételnek jöhet marhahús fokhagymás ecetesen, majd sorban jönnek a pecsenyék – sertésből, kakasból- és tyúkból, valamint borjúból – sült káposztával vagy savanyúsággal. A menü szerves része a rétes és a kalácsok. S ez utóbbival kapcsolódunk a többi térséghez is, hiszen a lakodalmas kalács szinte minden régiónkban megjelenik. A lakodalmi perecet, kalácsot a lányos házban keresztanyák, komaasszonyok sütötték, és díszítették – szinte minden vidékünkön – különböző formában és díszítéssel. A mai sütemények közül én magam csak egy széles körben ismert, igazi lakodalmas finomságot ismerek, a jó öreg őszibarackot, melynek puncsos tölteléke általában az asszonyok sok napos sütési maradékából áll össze, s melyből pár darabot hazacsempészni maga a csoda.
TeA
Archív weblap:
