 |
 |
Meghívó
„ a meghívók formavilága is nagy változásokon ment át “
Borítékba rejtett csodák
Fiókomat rendezgettem, rendszereztem, mikor kezembe kerültek az elmúlt években kapott esküvői meghívók tucatjai. Magam is meglepődtem, ugyan miért tartottam meg őket, és most is feltett szándékom volt kidobni mind egy szálig. De nem ment. Ismertem a főszereplőket még vad facér korukból, s most már házasok… a meghívóba rejtve archiváltam egy-egy fotót, egy szalvéta darabot és hadd ne folytassam még miféle kacatokat.
Persze valamennyi más és más volt… Az első pár még szigorúan fehér volt, arany betűkkel, galambos, gyűrűs motívummal, ahogy kell, majd jöttek a különlegesebbek, az egyre újabbak, amik, hogy őszinte legyek, inkább illettek az ifjú párhoz, mint azok a habos-babos klasszik verziók. Az újhullámosok egyik első példánya volt egy üde zöld kompozíció – mely mellesleg az esküvő színe is volt – méregzöld szatén szalaggal átkötve. Azóta persze már mindenki merészebben használja a színeket, sőt a nemzetközi trendekben már egyre merészebb grafikai megoldásokkal is előállnak a szervezők. A fekete alapon fehér rokokó mintás darabtól, a mély lila csipkés rátéttel, a bohém zöld pink növénymintával és a buja piros és arany duettje is megtalálhatók a kínálatban.
Na de nem csak a színek változtak meg, változott az anyag is. Gyűjteményem soron következő darabja már pausz-papírral egészült ki. Ezen az új formán már a pauszon olvastam a meghívó szövegét, s a háttérből a szerelmes pár kartonra nyomtatott képe sejlett fel. Ez volt az egyik legszemélyesebb darab, az egyik nagy kedvenc, s ahogy láttam, nem csak az enyém, mivel azóta összefutottam több hasonló megoldású meghívóval is, a lehető legváltozatosabb grafikai megoldásokkal párosítva.
S ez még csak a jéghegy csúcsa, hiszen az elmúlt időszakban a meghívók formavilága is nagy változásokon ment át. Erre volt gyönyörű példa az a kis üvegfiola és organza zsákocska, ami a fiókom bal sarkában várakozott. A régi időket idéző, igazán romantikus forma a tekercs, melynél a pauszra, vagy más nem túl nehéz papírra nyomtatott meghívót elegánsan feltekerjük, és egy szaténszalaggal átkötjük. Ezt a tekercset már akár így, önmagában is kézbesíthetjük, de egy üvegfiolába rejtve tovább fokozhatjuk a hatást, hogy az igazi ünnepi hangulatú organza zsákokról már ne is beszéljünk.
Ennyit a fiókom kincseiről, s egy röpke túra idejére kukkantsunk ki a nemzetközi piacra: Milyen meghívók várnak ránk a tengerentúlon? Igazi grafikai bravúrként említeném a Casablanca korabeli poszterének meghívóvá alakítását, melyen természetesen Bogart helyett a vőlegény, Bergman helyett pedig a menyasszony pózolt, a szokásos stáblista helyett pedig az esküvő és a lakodalom részletei szerepeltek. Hasonló elven működtek a fóliázott képeslapok, melyeken a szerelmes párról egy magazinszerű sztárfotó és persze az esküvő adatai szerepeltek.
Egy szó, mint száz, ma már nyugodtan elrugaszkodhatunk a hagyományos meghívóktól, a nyomdák rengeteg újszerű és fiatalos mintát tartogatnak az ifjú párnak, csak győzzünk válogatni!
gud
Archív weblap:
