 |
 |
Kiegészítők
„a hatás ennek a lehelet könnyű, áttetsző csodának tudható be“
Fátylak világa
A huszadik század esküvője minden kétséget kizárólag Diana hercegnőé volt, aki ’81-ben abban a felejthetetlen ruhában vonult be a katedrálisba. Rémlik valami a ruhájából? Csak az uszály? Nem csodálkozom. A közel nyolc méteres uszály és felette az ugyanilyen hosszú, kézzel vert csipke fátyol, légies, mesebeli hatást keltett. S ez a hatás ennek a lehelet könnyű, áttetsző csodának tudható be, ami a 19. századtól elválaszthatatlanul kötődik a menyasszony nagy napjához. Persze az elmúlt években ismét komoly divatja volt a kalapos esküvőknek, de az örök darab, mégis csak a fátyol marad, mely a nő tisztaságának, érintetlenségének szimbóluma. Ez a tény azonban még kevés ahhoz, hogy megtaláljuk az arcunkhoz, ruhánkhoz, hajunkhoz és az esküvőnkhöz illő formát. Meglepő, ugye? Ennyi mindennel kell összhangban lennie ennek a gyönyörű kiegészítőnek.
A fátylakat hossz, forma és bőség szerint is kategorizálhatjuk. A legrövidebb a vállig érő, mely 45-50 cm, ezt követi a hátközépig érő 60-75 cm hosszúsággal, majd jön a derékig érő 95-100 cm-es. E fölött már különleges darabokról beszélünk, olyanokról, mint a Waltzer (200 cm), a templomi (230 cm) és a katedrális darabról, ami 270 cm, vagy hosszabb, ahogy a fenti példa mutatta. A választásnál, ahogy az elnevezésükből is sejteni lehet, fontos az esküvő mérete, hiszen az utolsó három darab a valóban formális, nagyszabású, és elegáns szertartásokhoz illik csak igazán. A többi hosszúságnál már nyugodtan lehetünk merészebbek, csak arra figyeljünk, hogy a ruha vágása és a fátyol hosszúsága ne essen egybe, mert optikailag szélesíthet. (Persze kifejezetten vékony menyasszonyoknál ez még cél is lehet!)
Még mindig csak a méretnél maradva, számolnunk kell az anyag bőségével is, mely normál esetben 180, extra bő formában pedig 270 centiméteres is lehet. Ez természetesen nagyban meghatározza a fátyol esését, tartását és kiterjedését is. Az egyetlen aranyszabály itt csak a kerek arcú hölgyeket érinti: óvakodjanak a dús, bő fátylaktól, mert azok még kerekebbnek, rosszabb esetben szélesebbnek mutatják az arcot. A keskeny, illetve hosszúkás arcú menyasszonyok pedig már le is csaphatnak ezekre a modellekre, mert ezek pont nekik vannak kitalálva, nyugodtan válasszanak rövidebb fazont, széles diadémmal, akár vastag selyem szegélyt is bátran kérhetnek. A szív alakú archoz is megvannak a tökéletes kiegészítők: hozzájuk a tarkódíszek, illetve a tarkóhoz rögzített bő fátylak illenek a legjobban, melyek az áll vonalában kiszélesednek, így optikailag egyensúlyba hozzák az arcot. Ennek ellenpárja lehet a határozott, kemény álvonal, melyet a leomló hosszú tüll, vagy csipke jótékonyan lágyíthat.
S ez persze még mindig csak az arcunk volt, pedig testalkatunk épp így befolyással van a tökéletes kiegészítőre. Az alacsonyabbak messziről kerüljék el a dús, magasított fátyol csodákat, mert egyszerűen összenyomja őket a tengernyi organza, inkább egyszerű, függőleges vonalvezetésben gondolkodjanak, mely megnyújtja alakjukat. Magasabb társaik, azonban már bátrabban nyúlhatnak a drámai, dús darabokhoz.
Minden szabály ellenére azonban a lényeg az, hogy olyan darabot válasszunk, amiben mi is gyönyörűnek, királylánynak érezzük magunkat.
gud
Archív weblap:
