 |
 |
Dekoráció
„ …megalapozhatja az est hangulatát és stílusát!...“
A lakodalmi asztal
A lakodalmas ünnepi asztal, pláne ha sok-fogásos lukulluszi lakomával készülünk, bizony okozhat meglepetéseket, s nem csupán a vendégeknek. Sajnos az iskolában – tisztelet a kivételnek – nem készítik fel az embert, mihez kezdjen a temérdek evőeszközzel, ami egy ilyen alkalommal a tányérja köré kerül, s ha csak nem kergettek már gyerekkorunkban is asztal körül, hogy együk meg a kaviárt, ez a tanagyag könnyedén kimaradhatott az életünkből. Ennek gyors orvosolására készítettünk elő egy gyorstalpaló asztali etikett kurzust, melyet most gyorsan abszolválhatunk is.
A tökéletesen terített asztal nem csak szemet gyönyörködtető esztétikai élményt ad, de gyakorlatilag mindent elmond mind a vendéglátóról, mind az előttünk álló vacsoráról. Egy jó dekoratőr az asztalra helyezett díszekkel, textilekkel már megalapozhatja az est hangulatát és stílusát, s ehhez jön még a terítés. Ha alaposan megfigyeljük az elénk helyezett tányérokat, evőeszközöket és poharakat, még menükártya nélkül is tudhatjuk, hány fogásra készítsük gyomrunkat.
Első lépés mindig a tiszta, makulátlan terítő, melyen kiindulópontként elhelyezzük a fő tányért, melyre, ha előétel is van, egy kisebb is kerül. A salátás, kompótos, savanyúságnak szánt tányér balra található, csak úgy, mint tíz óra magasságában – a teríték bal felső sarka – az a darab, melyen keresztben egy kenőkés van. Igen, a kenőkés sokat segít, ez bizony a kenyér, zsemle helye olyan menükhöz, melyhez pékárut és vajat is felszolgálnak. S ezzel a zavarba ejtő tányérok sorát már le is tudtuk. Jöhetnek az evőeszközök, melyek sorrendje, használatuk szerint, mindig kívülről befelé halad. (Ha mi magunk terítünk mindig belülről, a főfogástól kezdjük a terítést!) Tehát az előétel tartozékai vannak a legszélén, majd jön a leves és a főétel. Bal oldalunkon a villák, jobbunkon a kések és a kanalak. Kivéve persze a renitens desszerteké! Ők peckesen a tányér tetején foglalják el helyüket, a tortavilla balról jobbra fekszik, felette ellentétes irányban a fagylalt- vagy desszertkanál. Akkor se ijedjünk meg, ha szokatlanabb evőeszközzel hoz össze minket a jó sors! Ilyen lehet az egyébként él nélkül készült halkés, melynek kicsit delfin-orra emlékeztető alakja kitűnik a többi közül. Hasonlóan különleges evőeszközök járnak a tenger gyümölcseihez: a rákkés hegyes, közép tájt lyukkal, hogy a rák ollóját a lyuk segítségével le tudjuk törni, s hozzá a rákvilla hegyes, széttartóan kétágú. Két ágban végződik a homár villa is, melynek nyele kanálkiképzésű, és hosszú végén két kis villaszerű heggyel záródik.
A szalvéta állandó változó a terítéken: lehet a villa alatt, díszhajtogatással kerülhet az alaptányér helyére, vagy magába a tányérba. Ezzel kapcsolatban az egyetlen fontos szabály, hogy a damaszt vagy textil szalvétát az ölünkbe kell helyezni, míg a papír maradhat az asztalon.
S lássuk végül a poharakat, melyek éppúgy súgnak, mint a terítés többi részlete. Itt is kívülről haladunk befelé egy szép ívben jobb kéz felől. Az általános sorrend: vörös- és fehérboros pohár, majd a vizes. Kihagytam valamit? Persze, az aperitif helyét. Nos, ő jön és megy, a pincér hozza, viszi, nekünk csak innunk kell, és élvezni a pompás lakomát!
TeA
Archív weblap:
